Érdeklődéssel figyelem az utóbbi hónapok sajtóhíreit és a benyújtott, illetve még formálódó törvényjavaslatokat a regisztrált élettársi és a házassági kapcsolatok egyszerűsített felbontásáról. A jogszabálytervezetek mögött a közjegyzői és az ügyvédi lobbi egymásnak feszülése is látszik.
A regisztrált élettársi kapcsolatokról szóló külön törvényről ma zárószavazást tartanak a parlamentben, az egységes javaslat alapján feltételezhető, hogy 2009. január 1-től lehet majd az anyakönyvvezető előtt regisztráltatni az élettársi kapcsolatot, közjegyző előtt pedig megszüntetni azt. A közjegyző előtti felbontásnak csak akkor lesz helye, ha a feleknek nincs közös kiskorú gyermeke, és közös megegyezéssel kérik kapcsolatuk hivatalos megszüntetését.
Az új Polgári Törvénykönyv (ptk.) tervezete még nem került a parlament elé, a végleges normaszöveg-tevezetet még a kormány sem tárgyalta. Az már köztudott, hogy a törvény magába olvasztja majd a családjogi törvényt is, és nemcsak a regisztrált élettársaknak ad több jogot, hanem azoknak is, akik ugyan nem jegyeztették be kapcsolatukat, de bizonyíthatóan legalább 10 éve élnek együtt, vagy közös gyermekük született. A kapcsolat megszakadás után ők a házastárshoz hasonlóan jogosultak lesznek tartásra, lakáshasználatra.
Az igazságügyi minisztérium honlapján lévő tervezet közjegyzői hatáskörbe helyezné a házasság megszüntetésének közös megegyezéses változatát is, akkor is, ha a feleknek közös kiskorú gyermeke is van. Ez némi ellentmondás ahhoz képest, hogy az élettársi kapcsolatot csak gyermek hiányában bonthatja majd fel közjegyző, de talán ezt majd menet közben feloldja a jogalkotás. A Magyar Ügyvédnők Egyesülete ezért nemrégiben aggályait fejezte ki a gyengébb felet féltve, és javasolta, hogy ez a lehetőség kimondottan csak akkor álljon nyitva a felek előtt, ha nincs közös gyermekük és már legalább fél éve nem élnek együtt.
Ám nemcsak a feleket félteni van okuk az ügyvédeknek, joggal aggódhatnak egyes ügytípusaik elvesztése miatt is. A ptk. tervezet ugyanis jelenleg két variációt tartalmaz az egyre „népszerűbb” házassági vagyonjogi szerződésekre. Az egyik szerint az ilyen szerződés kizárólag közokiratba foglalva (azaz közjegyző által készítve) érvényes, míg a másik variáció a hatályos rendelkezésekkel egyezően az ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratot is érvényesnek tekintené. Érthető az ügyvédi kar zúgolódása, hiszen a házassági vagyonjogi szerződések jórésze ügyvéd előtt készül, ami nem is véletlen, hiszen gyakran rendelkeznek benne a felek ingatlanokról is, ezért a szerződéskötést követően földhivatali ügyintézés is szükséges lehet. Márpedig a közjegyzők csak a szerződés elkészítésében tudnak közreműködni, a kapcsolódó ügyintézésben már nem vehetnek részt. A földhivatalnál viszont kötelező a jogi képviselet.
Tény, hogy a bíróságok leterheltek, a perek elhúzódnak. Az is tény, hogy egy-egy újabb hatósági jogkör, feladat közjegyzőkre telepítése a plusztevékenység mellett biztos pluszjövedelmet is biztosít a közjegyzőknek. És az is tény, hogy a kötött létszámú bírói és közjegyzői karral szemben folyamatosan bővülő ügyvédi kar igyekszik megtartani klasszikus feladatait. Az ügyfelek csak győzzék követni, hogy éppen hol tart a szabályozási javaslat, és reménykedjenek abban, hogy a jogalkotási folyamatból nem maradnak ki az ő szempontjaik, azaz hogy gyorsabban és olcsóbban tudják intézni ügyeiket.
Nyomtatás
